Történelmi vereség a BL-ben
Tegnap este a San Siro-ban lépett pályára a csapat. Igen, csak pályára lépett, mert játékot nem mutatott. Őszinte bevallásom, hogy fogalmam sincs mi volt a meccs hátterében, de tegnap este csak megkönnyítettük a milánói gárda dolgát.
Amiktől félt minden „ágyús” abból minden lehetséges eshetőség megtörtént. A pálya nem volt alkalmas a játékunkhoz, ebből következve le is sérült egy játékosunk (Koscielny), felvettük ezt a lagymatag lassú olasz foci stílust ahelyett, hogy pörögtünk volna és szanaszét szedtük volna őket. A „piros-feketék” alakulata tele van tűzdelve sztárokkal, mi pedig mint egységes csapat szoktunk pályára lépni. Ennek az egységes csapatnak ahogy észrevettem, tegnap este mintha nem lett volna kedve a focihoz. Egyedül a „csékánk” RvP és Rosicky mutatott olyat, hogy akar valamit magával kezdeni a pályán. Tény, nem voltunk csúcsformában. Vermaelen talán a legrosszabb meccsét fogta ki mióta itt játszik. Többször csúszott a fűben mint szerelt volna. A középpályánkon úgy mentek át mint kés a vajon. Szerencsétlen Robinnak ki kelet jönni a szélre, ha labdához akart érni. Nincs mentség, ahogy 2008-ban úgy most is a jobbik csapat nyert. Ismét kaptunk egy nagy pofont és azért is fájó, mert „király” Henry-nek ez volt a búcsú meccse. Eddig csak negatívumokról írtam, de az a baj, hogy pozitívumot nem nagyon találok csak annyit, hogy talán rájönnek már lassan, hogy 7 éve itt valami nem működik. Nincs jelenünk, nincs jövőnk csak múltunk van.
A mérkőzésről: Előző naplómban írtam arról, hogy három meghatározó játékos is visszatér a Milánba. Ebből csak egy, egyetlen EGY volt kezdő. Aki nevezetesen Boateng volt. Épp elég fejtörést okozott már egymagába, mert olyan lövő technikája van, hogy kajra sajnálom a hálót. Most mutatott egy újat a fickó a 15. percben. Már nem csak a hálót fogom sajnálni, hanem a vasat is. Megint akkora gólt kent a csávó, hogy az év végi összefoglalókban esélyekkel fog pályázni a dobogóra. Ekkor még csak ráztam a fejem, mert ha egyenlítünk az nekünk tökéletes lett volna. Ekkor érkezett Ibrahimovic akiről úgy lemaradt Sagna mint én a reggeli buszról. Nem is kellett neki több, kiválóan centerezett középre ahol Robinho már nem hibázott. Ez már elég nagy érvágás volt. Reméltem a félidőben majd a mester a tanítványoknak mondd valami olyasmit amivel, majd megfordul a meccs képe. Hát NEM. Ugyanúgy folytatódott a meccs. Rögtön a második félidő elején benyaltuk a harmadik gombóc fagyit is. Robinho megszerezte a meccsen önmaga második gólját. Ekkor már tudtam, hogy oda a továbbjutás. Nem volt még viszont vége. Az olaszok szerették volna kiszolgálni közönségüket, így nem álltak le. Mivel Koscielny lesérült még az első félidőben, így kényszerből be állt DJ. Aki ismét azt se tudta melyik dimenzióban létezik. Kereste a labdát és össze is hozott egy 11-est. Ibrahimovic, hogy ki ne maradjon a mészárlásból, ő állt a labda mögé. Kapusunk érezte az irányt, de ma neki se sikerült bemutatni valami bravúrt. Így a meccs végeredménye: AC Milan – Arsenal 4:0… A mérkőzés összefoglalója
Érdekesség, hogy a 2003/04-es szezonban a Milán 4:1-es vezetéssel látogatott a Deportivo otthonába és a Milán kikapott 4:0-ra!!! Ezért kellett volna nagyon az az idegenben lőtt gól, hogy a halvany remény megmaradjon. Nagyon kíváncsi leszek a visszavágóra.
Magyar érdekeltség is volt a meccsen, méghozzá a játékvezetők. Nem is kételkedtem, kitűnően hozták le a meccset. Egy vitatott esett volt, de nem azon múlt a meccs szóval kár lenne rá pazarolni az időt.
Nincs idő búslakodni. Hétvégén ismét pályára kell lépni, megint a „fény” stadionjában. F.A kupa meccs következik ugyanis a Sunderland-del. Mivel nem is bajnok esélyesként indultunk neki az idénynek, így egy kupa alapból kilőve. A ligakupából már kiestünk és most valószínűleg a BL-ből is, így egyetlen reményünk az angolok 1. számú nemzeti kupája. Bízzunk benne, hogy a csapat képes felállni a padlóról és ismét győzelmet aratni mint múlt hétvégén!
Irta: Tuxi
